A Perichronic a vizuális úton terjedõ információra helyezi a hangsúlyt, melynek elemeit (Deleuze nyomán) percepteknek és affekteknek nevezzük.
Felfedeztük, hogy a nagy hírszolgáltatók által közölt képeknek nem csak annyi a mondanivalója, mint amennyit a szolgáltatók tulajdonítanak nekik. Következésképpen ezek a képek további vizsgálódást, felértékelést, megértést és tiszteletet (peritörõdést) érdemelnek.
Elsõre úgy tûnik, hogy minden, amit a média közvetít, az "egyidejûleg" jut tudomásunkra, de ez, mint tudjuk, szükségszerûen csak a közvetített eseményt követõen történhet meg. Nem is baj, hiszen szükség van egy idõbeli eltávolodásra, egy ún. perikrónikus distanciára, melybõl objektívebben, etikusabban, filozofikusabban, tudományosabban és érzékenyebben értékeljük az amúgy gyorsfogyasztásra és felejtésre felkínált képeket. A Perichronic által megvalósított éves (perikronisztikus) távolságba helyezés, az értékelés és megértés minõségének maximálását teszi lehetõvé.
A
Perichronic továbbá e képek
a megszokottnál sokkal szabadabb értelmezését
teszi lehetõvé, azáltal, hogy leválasztja
õket a szövegrõl, melyekhez korábban illusztrációként
szolgáltak. A verbális magyarázat hiánya erõsíti
a képek kijelentõ jellegét de ugyanakkor sokkal szélesebb
interpretációs mezõt nyit körülöttük.
Az éves távlatból idézett és magyarázatuktól
megfosztott képek, tehát megnyílnak a perispekuláris
kíváncsiság számára.
Perichronic puts the emphasis on information conveyed through pictures which we call (after Deleuze) percepts and affects.
We discovered that the pictures published daily by the leading news sources are not only meaning what their conveyers mean by them. Consequently, these images deserve further consideration, evaluation, understanding and respect, in one word: more periwonder from our part.
All what is „covered” (sic!) by the media seems to come to our knowledge instantly, but in fact it necessarily comes later, as a successive phase. Anyway, there is a need for a certain detachment in time (what we call perichronic distance) in order to make us able to more objectively, more ethically, more philosophically, more scientifically and more sensibly evaluate, what we „normally” are offered to see and forget so fast according to our everyday news consumption habits. The placing of these pictures at a perichronistic distance (of one year) lets us maximalise our endeavour to better understand and evaluate them.
By
separating them from the texts to which they initially have served as
illustrations Perichronic enables us to
read these images much more freely. Without the verbal explanation these
images acquire a more enunciative status and at the same time they offer
themselves to a much wider set of interpretations. In other words they
open up to our perispecular curiosity.
